Eklektikus Hipotalamusz

mikor a gyermek gyermek volt karját lóbálva ment. patak helyett bőgő nagy folyót akart, s e tócsa helyett a tengert.  mikor a gyermek gyermek volt nem tudta, hogy ő gyermek. mindennek lelke volt még, s egy volt minden lélek.  mikor a gyermek gyermek volt semmiről nem volt véleménye. nem volt megrögzött szokása, elszaladgált a helyéről, törökülésben ült, forgója volt a feje búbján, és nem grimaszolt ha fényképezték. mikor a gyermek gyermek volt, ilyeneket kérdezett folyton: miért vagyok én én s miért nem te? miért vagyok én itt, és miért nem ott? hogy kezdődött az idő, s hol ér véget a tér? életünk ezen a földön nem csupán egy álom? mindaz, amit látok hallok és szagolok-nem csak egy világ előtti világ csalóka képe? tényleg létezik a gonosz, és emberek, akikben benn lakik a gonosz? ho...

Imádom, amikor a költőknek megcsillan a humora. Amikor feltör a gyermeki én, a játékossággal vegyes csibészség. Tóth Krisztina nagy-nagy kedvenc, írásai (próza és vers egyaránt) magasra helyezték ama lécet. Amit választottam, az rímbe szedett, poénosan találó jellemzése a vombatnak. Hogyha jő a vombat, az ember mit mondhat? A vombat külsején kevés dolog ronthat. Egy erszényes patkány, ráadásul törpe, jogos, hogy a napját üregekben töltse... Hogy az irodalom a lelkére hogy hat, nem tudni. Rovaron éldegél a vombat. Elég nyugodt állat, úgy hat kilót nyomhat. Tilos a vadászat és rádobni bombat!

Az egyik olyan , aki valóban művészi fokra emelte a ruhakreációkat. Semmi túlzás nincs abban, hogy őt tartják a legnagyobb élő divattervezőnek. Rei Kawakubo neve a márka, a védjegy, a garancia. Olyan tisztelettel tekintenek rá a pályatársak, ahogy senki másra. http://www.glamour.hu/divathirek/az-idei-met-galan-a-divatvilag-leborul-a-legnagyobb-elo-tervezo-elott-rei-kawakubo-23580

Pár hónappal ezelőtt kortárs költők vezettek fel kortárs költőket. A nagyok ajánlották a tehetséges fiatal nemzedék legjavát, s valami egészen felkavaró este született. Nem szokványos, nem szabványos, nem nyögvenyelős illemkedés. Turi Tímeában van valami nyers ártatlanság. Valami kíméletlenül hasogató  empátia. Valami, ami miatt őt választottam. Tükörbe nem tudni nézni Ti látjátok ilyenkor magatok, fiúk, ti tényleg látjátok, hogy mit csináltok? Szép, szép a munka, hogy fogytok, hogy híztok, hogy családapák lesztek vagy agglegények, hogy hozzásimultok a múló időhöz, de most komolyan. Ugyanazzal a kézzel, amivel megfogjátok a kenyeret, nők mellét, a kapaszkodót a metrón, a kézzel, amivel hibázni tudtok és javítani, most komolyan, látjátok ilyenkor magatok, férfiak, mikor ezzel a kézzel megnyomjátok a szelfigombot?

Van ennek a sütinek valami nosztalgia zamata, retros beütése, békebeli kicsengése. Igazi házisütemény a kapros-túrós lepény. Elkészíteni kissé macerás (mint a kelt tésztákat általában) ,de megéri, mert tényleg finom és kiadós, messze nem olyan, hogy beugrunk a pékségbe és veszünk amit találunk. Valamikor a Horváth Ilona szakácskönyve rakta le az alapokat, ezt továbbfejlesztette a gyakorlat, mára viszont az internet adta határtalan ( szó szerint az, mert nemzetközi) lehetőség minden létező konyhát meg tud idézni. És ez határozottan jó. Érdemes bátran szemezgetni a sokféleség között, frissíteni, megújítani a szakácstudományt. De a recepttel sem maradok adós, annál is inkább, mert bevált. http://www.nosalty.hu/recept/dedi-kapros-turos-lepenye

A legfelsőbb fok. A szavakkal le nem írható. A mozdulat nyelvén sodró elementáris hatás. https://vimeo.com/225992871

Nem lehet elégszer, sokszor és hangsúlyosan elmondani, hogy mennyi penetráns hoaxot ontó fals oldal van. Már önmagában az illetőről is árulkodó, hogy benyeli, elhiszi és megosztja, s még véletlenül sem néz utána az ég egy adta világon semminek. Vagyis olyan hírnek ad hitelt, ahol a vakolat adja a másikat. Itt aztán dögivel hemzsegnek a legnagyobb ba...darságok, hol aztapaszta, de mekkora találmány ( hö) , hol meg lelopkodott fotókkal betegeknek gyűjtenek ( huh) , hol meg agyament történeteket publikálnak ( jajj) . Aztán vannak a halmozottan elhasalók, akik miután egyszer felrakták a hoaxok ellen szóló figyelmeztetést, mégis módszeresen onnét csemegéznek és újfent megint sikerrel  ámuldoznak a  " todományos" beetetőn. "Nem lesz kötelező munkanap a szombat, Koltai Róbert nem halt meg, és hiába klikkel, nem fogja megkapni a kómából felébredt Schumacher első videóinterjúját." http://hvg.hu/tudomany/20150119_atveros_weboldalak

Romkocsmákban határozottan jók vagyunk, már-már verhetetlenek. A foghílytelkek ötletes újrahasznosítása létrehozott egy olyan semmihez nem fogható hangulatot, ahol ebben a nagy melegben jól esik letottyanni egy limonádé hűsítő társaságában és elvegyülni a mi mindent hordtak össze és mégis milyen klassz látványában. Tényleg elképesztő, minden egyes darabjára rá lehet csodálkozni, derülni és tyűha. Talán a legnépszerűbb ( a turisták kedvence is) Budapesten a Szimpla. Hétvégén piacoznak, a zöldségtől a lekváron át minden létező finomságot árulnak. Tehát programnak is telitalálat.

A kor a nyolcvanas évek Magyarországa, azon belül is ezt az időszakot jellemző poshadt nyugalom.  Szinte törvényszerű a fiatalok lázadása, kritikája, a szoc sémán túlmutató útkeresése. Egy spontán szerveződött csoport beszól, kiszól és bírálja a rendszert. Persze a hatalom sem öleli kebleire, s ez a feszültség az indikátor. A Hejettes  Szomlyazók nem letisztult és kiforrott banda, inkább fricska és dáfke. Szintén a Ludwig a hely és a tér az időutazásra. Szexista skiccek, gazdálkodj okosan rendszerkritikusan, telibe mondatok, rajzok, installációk. Nagyon ránk szabott kiállítás a történelem sosem csillapodó terepén.

Ő az a divattervező, aki külföldön sokkal ismertebb és elismertebb. Volt. Sajnálatos módon a hazai sajtó szinte csak és kizárólag tragikus halálával foglalkozik, művészetével és munkásságával alig-alig. Király Tamás vitathatatlanul extravagáns, provokatív, a konvenciókat felrúgó tervező.  Üstökös. Nagyon más, mint a kor kevés fantáziával megáldott, egyenkaptafa sematikájában gondolkodó ruhaalakítgatói. Nála nem a hordhatóság dominált, hanem a bátor egyéniség, a show, amivel keretet ad. Szinte szerényen húzódik meg az a kiállítás, mely inkább csak megidézi őt. Fekete-fehér fotókon az ipari csarnok mint háttér, s ebben a berozsdált környezetben a pompázatos ruhaszobrok. Pár kitűző, javarészt tükörből, nézz bele, s lásd önmagad. A bejáratnál vörösben izzik Király Tamás szellemisége. http://trpz.hu/kiallitas.php?id=35

Azon kiállítások egyike, amire sikk ellátogatni. Felkapott, népszerű, nagy érdeklődésre igényt tartó. Ha ezen lapozunk és nem azért megyünk el, mert ide el "kell" menni, akkor is meghökkenünk. Már önmagában az ellenségkép gyártása is roppant  izgalmas téma, annak képi megfogalmazása pedig hatványoz. A társadalmi lelkiismeret boncolgatása, más szokások, vallások, kultúrák, sorsok fókuszában, más - más maszkok mögött az ember mégis ugyanaz. A kérdés adja magát: Ki fél kitől? Minderre a válaszokat magunk adhatjuk meg a Ludwigban. ( a fotó is innét van) Gilbert és George, az elválaszthatatlan művészpáros monumentális kiállítása az idei év egyik ( nevezzük úgy ) kötelezője.

Megbolondítani a lecsószezont valami új, valami más recepttel. Eredetét tekintve arab is meg zsidó is, tehát tulajdonképpen ugyanaz . A tőlünk eltérőség abból fakad, hogy bátran alkalmaz különleges fűszereket és kerül bele cukkini, padlizsán  a szokásos hagyma, paprika, paradicsom kombó mellett  . Nem kis hangsúlya van a színvilágnak, ami valami pazar. Persze az ízvilág sem semmi. http://www.mindmegette.hu/shakshouka-az-arabzsido-lecso.recept/

Azt gondolom, a szelfi önmagában is olyan... szóval olyanka, ahol nincs egy valamirevaló barát, partner, rokon, megatöbbi, aki készítene portréképet. S mivel nincs, így az a fura beütése a dolognak, hogy az illető magamagát bambulja.  Súlyosabb esetben napestig. És ott aztán elszabadul a belső pszichés zavar, ami a fotókon erősen megviláglik. Nárcisztikus becsípődéssel vegyes hazugságcunami, retusált berosa, mimikamentes dágvány, valótlanul harsány eresszük rá a színprogramot, radírozzuk le a kort, töltsük fel az árkokat, pecsmegeljünk és pacsmagoljunk agyatlanul. Mindeközben a beszűkült pupilla nem látja a belógó élettelen porszívócsövet, a koszlott ruha- és edényszárítót, az egész lepattant környezetet. Pedig pont ez a környezet az, ami a kikozmetikázott, a valóságot felismerhetetlenné torzító pacáról a legtöbbet beszéli el. Egy kiábrándító élet viseltes csücsörítése a befőttes üvegben. ( illusztráció: Dalí festménye )

A minap jött szembe velem egy olyan oldal, ahol a molett hölgyek teljes elánnal önbizalomerősítenek.  A fotókon hegyomlások villantanak ilyen-olyan ruhákban, s persze  a kommentek alant, hogy uh szép, jujdenagyon és ectera, ecetera. Ragozzák, ondolálják, habosítják, igazolják. No meg a kibontakozás- indoklás, hogy  a soványak ( akarom mondani normál alkatú nők ) bezzeg piszkafák, ruhafogasok, aszalványok, nincs rajtuk mit fogni, ááá, pasi rájuk sem néz. Ehhez képest az a vicces helyzet állt elő, hogy pár Derbent tankhajó kedvcsinálót követően megjelennek a diétás receptek, amivel fogyni lehet. A jófene sem érti ezt... köhöm... széltében és hosszában.

Ismét egy secperc alatt elkészíthető különlegesség. Pár alapanyag ( elenyésző előkészítést igényel) összekavar, be a hűtőbe és tálaláskor körbevegyíteni mindenféle szem szájnak ingere zölddel. Pirítós dukál hozzá és jó étvágy. http://azotthonizei.blogspot.hu/2014/03/zsido-tojas.html

- Ma estére kéne szállás. Most rúgott ki a csajom és nincs hová mennem. Vanda gyomráig kúszott a jeges rémület, amikor megnyitotta az áthajigált üzenetet; lassan beborította a szoba falait, lecsorgott az éjjeliszekrényen és a padló kövéről nézett fenyegetőn. - Sajnos ebben nem tudok segíteni. Próbált rövid és nyugodt lenni, bár jobban belegondolván tán az előbbinek volt némi sansza. - Mindössze két éjszakáról lenne szó, vagy pár hétről. A másodpercek alatt  überelt kérés átcsapott utasításba, követelésbe, zsarolásba, bezzegezésbe, hogy a fotóst akkor és ott megmenekítette, a barátság címszót, mint valami transzparenst tolta maga előtt. - Más volt a helyzet, ami azóta megváltozott. Most nincs lehetőség effélére. Gondolt magában hozzá egy punktumot, hátha megússza és a szoba ugyanolyan  eklektikus plébolynyuszis lesz, mint azelőtt. De nem így alakult. Zaklatott füstkarikák ténferegtek az ódon bérház udvarán, a cigaretta rést szakított az éjszakába, pár kócos fa áthajolt a kerí...

Az alkotói szabadság szárnyalása, annak tiszteletben tartása a művész kiteljesedésének alapköve. Korlátok és kerítések közé nyomorítva sablonos és giccsporos semmi jön létre, ahol a csahos bennfentesek döntenek és törnek pálcákat a másképp gondolkodókon. Ebben a helyzetben és közegben szervezkedik az a kezdeményezés, mely teret és lehetőséget biztosít a hatalom által nem kegyelteknek. " A 2017-es OFF-Biennále ebből a filmklasszikus Valahol Európában-t is ihlető, de valóságos történetből indul ki. Az OSA-ban lesz egy, kifejezetten a Gaudiopolis történetét feldolgozó kiállítás is, de a legtöbb program  csak lazán kapcsolódik a pusztuló világban is újjáteremthető szabadság témájához." http://index.hu/kultur/2017/06/23/allami_penzre_nem_kell_alulrol_epitenek_ujja_a_magyar_muveszeti_szinteret/

Egész helyre kis levendulatermésünk lett, a kertben pompáznak és élvezkednek. Jutott a házikóba is csokorba kötve, és állítólag nem csak a molyokat űzi el, hanem a mindenféle bogarakat is. Tehát szépsége mellett hasznossága sem elvetendő. Ami viszont igazi kuriózum, az a levendulás keksz. Többféle recept is kereng a neten , én ezt választottam, mert olyan kis rusztikus, nem bonyolult, sittysutty megvan. Ízre sem szokványos, határozottan különleges. Sokoldalú egy növényke, meg kell hagyni. http://www.nosalty.hu/recept/levendulas-kekszek

Sokkoló téma egy „defektről” , amit így vagy úgy, valamennyien ismerünk, de igazándiból  mégsem… legalábbis teljes mélységében nem. Az illető remek álcázó, s mégremekebb színlelő. Tűpontosan ismeri fel, hogy kitől mit rabolhat le, érdekvezérelt, túltengő egoja irányítja minden cselekedetét. Valóságos hazugságcunami, akit kizárólag önnön haszna vezérel. Jéghideg számításában az embereket eszköznek használja,  egy parazita ( a sokból sosem elég alapon) , így old meg kosztot, kvártélyt, a bepalizott áldozatokat úgy vágja át a palánkon, hogy nyekk. Érzelmei nincsenek, ám döbbenetes mód behasalja ezeket. Bárki, aki kapcsolatba kerül vele, az piszkosul megjárja, s mire feleszmél, addigra úszott a pénz, s már a lelket is csontra lerágta. Mesteri mód felépített forgatókönyv – á, bé, cé variánsokkal. Akár egy giccses operett, úgy szálldos ide-oda a flitteres takony. Behízelgő szép szavak, falsak és hamisak, valóságos ragadáncsos mézga zúdul az áldozatra, amit előre kiszámított mérté...

Sarah Kay A típus (The Type) http://versumonline.hu/vers/a-tipus/   Ha felnősz és olyan nő leszel, akit a férfiak nézni akarnak, hát hagyd, hogy nézzenek. De ne téveszd össze a szemet a kézzel. Vagy az ablakkal. Vagy a tükörrel. Hadd lássák, hogy néz ki egy nő. Talán egyet sem láttak még azelőtt. Ha felnősz és olyan nő leszel, akit a férfiak meg akarnak érinteni, hát hagyd, hogy megérintsenek. Néha nem is te vagy, akiért nyúlnak. Hanem egy üveg. Egy kilincs. Egy szendvics. Egy trófea. Egy másik nő. De a kezük téged talál meg először. Mégse hidd magad őrangyalnak. Vagy múzsának. Vagy ígéretnek. Vagy áldozatnak. Vagy desszertnek. Nő vagy. Csont és bőr. Ideg és véna. Haj és izzadság. Nem metafora. Nem bűnbánat. Nem mentség. Ha felnősz és olyan nő leszel, akit a férfiak ölelni akarnak, hát hagyd, hogy öleljenek. Egész nap igyekeznek szépen kihúzni magukat – ám ez még az egyedfejlődés e fokán sem hat természetesnek: feszíti az izmokat, mereven ...

Hm... és megint csak hümmögés. Még manapság is kíséri valami furcsa megkülönböztetés a művészet női képviselőit. Mintha két rántáskavargatás és géllakk között hogy is jönnek ahhoz, hogy itt alkossanak. Vagy egyáltalán, mi ez a hákliskodás, önkifejezés, rímbe szedett magamutogatás? Húúúúhaaa. A cikk hiánypótló tényfeltáró. http://konyves.blog.hu/2017/06/28/_maga_nem_ugy_nez_ki_mint_aki_tud_irni_dolgok_amiket_csak_a_noi_irok_hallanak