Váratlan véletlen

- Ma estére kéne szállás. Most rúgott ki a csajom és nincs hová mennem.
Vanda gyomráig kúszott a jeges rémület, amikor megnyitotta az áthajigált üzenetet; lassan beborította a szoba falait, lecsorgott az éjjeliszekrényen és a padló kövéről nézett fenyegetőn.
- Sajnos ebben nem tudok segíteni.
Próbált rövid és nyugodt lenni, bár jobban belegondolván tán az előbbinek volt némi sansza.
- Mindössze két éjszakáról lenne szó, vagy pár hétről.
A másodpercek alatt  überelt kérés átcsapott utasításba, követelésbe, zsarolásba, bezzegezésbe, hogy a fotóst akkor és ott megmenekítette, a barátság címszót, mint valami transzparenst tolta maga előtt.
- Más volt a helyzet, ami azóta megváltozott. Most nincs lehetőség effélére.
Gondolt magában hozzá egy punktumot, hátha megússza és a szoba ugyanolyan  eklektikus plébolynyuszis lesz, mint azelőtt.
De nem így alakult.
Zaklatott füstkarikák ténferegtek az ódon bérház udvarán, a cigaretta rést szakított az éjszakába, pár kócos fa áthajolt a kerítésen, árnyak zuhantak az avarra. A baljós sejtelem megült minden szegleten.

Gábort a sors dobta be a levelesládába, eleinte érzelgős magentásban, léleksimogató pátoszban nyomta.
Esendő ő, akivel a körülmények kibasz.. babráltak,ecet erre, ecet arra,  de rajta van a megoldáson.
Mennyire hálás, hogy végre valaki kivezeti a fényre, ó, hosszú várakozást percegett az idő, míg felsejlett az a valaki, aki  nem lehet más, mint Vanda.
És Vandában túlbuzgott az empátia, némi mesügével megspékelve.

A találkozóra haránt vágtatott a pasas, mert be lett ígérve a csapatkupaktanács, no meg  a csoffadt túlélőpénz.
Gyakorlatilag rögvest felhörbölte a kajára szánt összeget, aztán betompult szemmel hátradőlt, hadd szóljon az evakuálási ötletbörze.
Vanda elhűlve nézte ezt az ismerősből reinkarnálódott vadidegent.
Egy amorf paca  vonaglik a színen és vonultatja fel a  stációkat.
Belül sikítva dübörgött a fohász,  hogy most, rögtön és azonnal, ebben a szent pillanatban vigye ezt az alakot bárki bárhová, és olyan opcióban, hogy ne is kerüljön elő.
Mielőtt bedőlt volna a díszlet, a pult, az asztal, magával sodorva a székeket, a csapat harmadik tagja, Róbert gyanútlanul felajánlotta a saját szájbavert bérleményét. Khm... egyetlen franciaággyal.
Nincs hozzá köze, dobolta a lába, agya, teste.
Megmenekült. Ebben egyre biztosabb volt a hazavezető úton.
De fent a főnök újrakevetre a kártyákat.

Mókásan zakatolt a villamos, vidáman cserregett a fék, az utasok zümmögése egybefüggő kisszínes. Akárcsak a környék, szatyrok, táskák, csomagokkal tűzdelt kisvegyes.
Ám valaki ráköszönt és az arcába bámult zaklatón. Gábor szeme szűk rés, Vanda szeme kerek döbbenet.  Felette tornyosult a drabál harag.
A következő megálló lesz a megoldás, sasszé kifelé a pánikból.
Lopva nézett körül, vajon sikerült e lerázni, de hátulról, váratlanul és alattomban elkapta, cibálta, rángatta Gábor Vandát.  Tépni el, bele a térbe, futni fel a lépcsőn, ezt a filmet megszakítani snittel.
Az aluljáró betonkatlanában ide-oda csapódott az ordítás: Vandaaaaa! Vandaaaa!
A lihegő, lassan kifulladó nyöszögés mögötte egyre távolodott, elfoszlott.
A téren emberek, körbefogta valami képzelt biztonság.

A támadás utáni napokban váratlanul  hívatta az igazgatónő a munkahelyén, hogy volt itt egy roppant kedves, elbűvölő férfi és feljelentést tett Vanda ellen zaklatásért, amit muszáj neki személyesen közölni a vezetőséggel. 
A vezetőség pedig  nyomatékosan megkéri a kolleganőt, ne hozza be a magánéletét ide.
Aha... a magánélet a saját lábán jött be hazudozni. Mocskolni, rágalmazni, kínos helyzetbe hozni Vandát. 
Hiába tisztázta a rendőrség, hogy az egész egy aljas hadművelet, ismeretlen tettes ellen még ő kezdeményezhet eljárást, a gyanú, mint valami billog, rá lett tetoválva. Ellehetetlenítette Gábor. Nem sokkal később inkább kilépett, hogy nyomot se hagyjon maga után, lezárt minden információt.

Örökké szeretni foglak. Mindig velem maradsz, akkor is ha távolodsz.  Téged soha nem bántanálak.
Gábor szavai leporló kavicsok, sercegve kísért múltfoszlány, egy lopva megbúvó  sárga kígyó a kredenc alatt. Végestelen végig támadóállásban.