Olyan előadás, ahol a vége után bilincsbe ver a sokk, a szék alattad  lecövekel, kóvályogva vonszolod az agyad haza.
Mundruczó Kornél darabra eleve felvértezve kell menni, mert borítékolható a vénás hasogatás, a csontig maró valóságszembesítés.
A nyitókép Monori Lili monológja , akinek alakítása  a szakma magasiskolája ( és ebben  nincs semmi túlzó dicséret, egész egyszerűen Ő a megtestesült drámai súly) . Premier plánban csap arcul az emberi sors, a kilátástalan lét minden amplitúdója.
Aztán feje tetejére áll a világ és újra és újra elkap valakit a társadalmi ledaráló menthetetlenül.
Megindulnak a falak, zuhannak a tárgyak, és az egykori otthon bedől.
Mundruczó  rendezése elementáris hatást vált ki, az igazságérzetünk, lelkiismeretünk, empátiánk mind-mind tiltakoznak az egész embertelen rend(szer) ellen.

http://www.revizoronline.com/hu/cikk/6072/mundruczo-kornel-proton-szinhaz-latszatelet-trafo/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Banánszoknyát izibe

Ironikus horoszkóp