Eklektikus Hipotalamusz

Olyan előadás, ahol a vége után bilincsbe ver a sokk, a szék alattad  lecövekel, kóvályogva vonszolod az agyad haza. Mundruczó Kornél darabra eleve felvértezve kell menni, mert borítékolható a vénás hasogatás, a csontig maró valóságszembesítés. A nyitókép Monori Lili monológja , akinek alakítása  a szakma magasiskolája ( és ebben  nincs semmi túlzó dicséret, egész egyszerűen Ő a megtestesült drámai súly) . Premier plánban csap arcul az emberi sors, a kilátástalan lét minden amplitúdója. Aztán feje tetejére áll a világ és újra és újra elkap valakit a társadalmi ledaráló menthetetlenül. Megindulnak a falak, zuhannak a tárgyak, és az egykori otthon bedől. Mundruczó  rendezése elementáris hatást vált ki, az igazságérzetünk, lelkiismeretünk, empátiánk mind-mind tiltakoznak az egész embertelen rend(szer) ellen. http://www.revizoronline.com/hu/cikk/6072/mundruczo-kornel-proton-szinhaz-latszatelet-trafo/

Voltaképp pöcöt benézték a festők a buzgólkodást, avagy,  Teletabitól az ortopédiai gebaszig. Mindenesetre jókat rötyörészhetünk rajta, hogy mennyire megszaladt az ecset vallásos témában.   http://illuzio.cafeblog.hu/2018/02/23/vallalhatatlan-reneszansz-jezuskak-es-szuz-mariak-fotok/