Eklektikus Hipotalamusz

Katolikus iskolában játszódik a történet, amit egy önnön  hatalmától megrészegült apáca igazgat. Kíméletlen és merev, a korlátok és szabályok szabta mozgástérben falak és dogma-betonoszlopok , itt nincs helye az emberi viselkedésnek. A fiatal és lelkes újonc nővér hatalmas empátiával oktatja a rábízott diákokat. Mi sem kell több az igazgatónőnek, szeme előtt vörös posztó az ilyetén viselkedés, azonnal belekezd a kioktató utasításarzenálba. Döngöl és dorongol, véleménye szerint az egyetlen iránymutató a gyanakvás. Mindig és mindenkiben. Itt fegyelem lesz, bármi is légyen az ár. Az igazi célpont azonban a modern, élettel telt atya, aki fittyet hányva az avult konvenciókra ténylegesen odafigyel a tanítványokra, dinamikát és színt visz ebbe az álszent siralomházba. Három merőben más karakter vonultatja fel a kétely minden aspektusát, ki az áldozat, ki a bíra, ki a lázadó ebben a folyton-folyvást változó bűn és bűnhődés (oly könnyen megbillenthető )igazság vetületeiben. Parádés előadás ...

Abban az esetben, ha éppen olyanunk van, hogy most egy teljesen lazulós, cseppet sem megerőltető filmet néznénk, akkor a vígjátékok között szemezgetvén a Másnaposok betalál. Maga a történet alapesete az, hogy négy pasas elmegy legénybúcsúba, aztán másnapra se kép, se hang, teljes az emlékezetkiesés. A durván drága lakosztály romjaiban, ahol is egy fehér kakas sétafikál fel s alá peckesen, a fürdőszobában pedig egy tigris őrzi a territóriumot. Körben színes lufik,  füstölő bőrfotel, piák és alsógatyák vegyes elegye. Itt ébrednek rá, hogy a vőlegény szőrén-szálán eltűnt. És megkezdődik az erőltessük meg az agyunkat, mi a frászkarika történhetett az éjjel. Hát ölég durvicsku ez meg az. Lehet önfeledten nevetni, a poénok ülnek,  a sikeren felbuzdulva viszont még lehúztak róla vagy további három bőrt ( a folytatásokat nem láttam ) , ám az első tényleg szórakoztató. Vagyis pontosan az lett, aminek indult. S ez a nem több , de nem is kevesebb a  pont elég.

Ismét cefet hideg lett , ami télen várható is, annak ellenére, hogy már-már tavaszt satírozott az év eleje. Ergo rétegesen célszerű öltözni, ráadásul úgy, hogy az ember mégse nézzen ki mislenbabának. Az imént szereztem be újabb adag vastag harisnyát helyre mintás combzoknival és kötött derékmelegítőt. Ezeket megfejelve póló, hosszú ujjú trikó, pulóver, kardigán, kabát, sál, sapka, kesztyű kombóval, talántán csinoskásan leszünk hidegkompatibilisek.

Dinamikus, sokoldalú tehetséggel megáldott, igazi díva volt Prókai Annamária. Fájdalmasan fiatalon távozott. A betegség kíméletlen és igazságtalan. Óriási vesztesége ő a szakmának és a közönségnek. Novák Péter búcsúsorai: "Ez itt Prókai Annamária üzenetrögzitője! Él még a számod? Él. És te? Nem tudom. Adat vagy ezek szerint, két bit a rendszerben; Hol nulla, hol egy. Számnév. Amit az a magasságos sem törölhet ki! Amíg élek. Pont. Vannak veszteségek, egyre több. Talán éppen veled kezdődött... nem tudom. Neked írtam a dalt, a Világvevő első verzióját például, mert színházat csináltunk megint, sokan, együtt, barátok. Kárpáti Péter hozta a szöveget. Méhednek Gyümölcse. Szép. Bele lett trafálva, még akkor is, ha jó évtizeddel korábban. Később vitt mindent a készülék; a szerző a dalhoz igazította még a címet is. És ez is több, mint tíz éve. Fontos volt. Venni a jelet. Tátátitititátá. Új volt a színház. Megint. Éppen egy Bárka. A lélekvesztő kifutott a semmibe, rólad mintázott orrdí...

Egy korszak meghatározó képviselője France Gall. A rendkívül bájos és dekoratív énekesnő az 1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál győztese. Legnagyobb slágere a Poupée de cire, poupée de son, ami egycsapásra sztárrá tette, karrierje alapköve. Eddig minden meseszerű, olyan nagyon klappoló, ám életét számtalan tragédia övezte, férje és lánya halála, s végül saját betegsége. Ismét kevesebben lettünk a földi planétán.

Tóth Krisztina írásai ( vers és próza egyaránt) a rögvalóság, humor, életesszencia tűpontosan eltalált elegye. "Ha már tudunk hóekézni, hasilélegezni, biciklizni, vezetni, palacsintát sütni, pillangózni, ütvefúrni, élvezettel szülni, szóval eligazodunk az élet dolgaiban, de egy alkalommal mégiscsak tétovázva megállunk a járdaszigeten, mert az említett tábla, ÉN, ÉN, ÉN, A FÉRFI, egyméteres körzetben még sincs leszúrva, akkor előbb-utóbb, higgyük el, megjelenik a sarkon az a férfi. Autóval jön, az autó nagy, lehetőleg piros, ő pedig ott ül benne. Végigmér bennünket és kiszól: Rám vársz, cica? Ilyenkor nézzünk jól a spermium szeme közé, mélyen, egészen az agyáig, és lassan, magabiztosan feleljünk: -Nem. A menopauzámra." http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/101/toth.html

Hány ember kiált fel azon svunggal: nicsak, há'  ilyent én is tudok! Aztán persze mégsem. Korszakos művet alkotni kevesek kiváltsága. Kell hozzá egyedi látásmód, a konvenciók felrúgása, paradigmaváltás, tehetség ( s ezek együttállása,  ám bizonyára a felsorolás nem teljes, hisz nincs biztos recept) . " Malevics Fekete négyzete leszámolt a festészet ábrázoló-mimetikus előadásmódjával, így nemcsak egy számsor vége lett, hanem az eleje is, körülbelül úgy, mint a nulla. Malevics a szuprematista kiáltványban írja, hogy a kritika és a társadalom felhördült, hogy: „mindent elveszítettünk, amit szerettünk: sivatagba jutottunk, hiszen csak egy fekete négyzet áll előttünk, fehér alapon!” Tévedtek, nincs még egy olyan művész, akire annyian hivatkoznának, aki annyi más művészt megihletett volna, mint ő. " http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/ember_az_urben.3066.html?pageid=119

Bizonyára a saját megcsontosodott averzióm miatt valahogy nem jön be a másodkézből használt cucc. Eleve tarkón taszajt az egyen-pállott szag, ez a mindent beborító tartósító. Aztán, ami másnak kincsesbánya, nekem lomlerakat. Alakjukat vesztett kardigánok, kibolyhosodott kabátok, elnyűtt lábbelik, jobb napokat megélt táskák kornyadoznak... pedig egy vagány banánszoknyától elalélnék. Színes, tiritarka rafkós tekergés, az kellene. Laza 70-es évek rafia kalappal, kendővel, talpig mosolyban. Égen-földön sehol nincs. Pont.

A vv, bb ratyesz-gagyesz show műsorok jöttek, majd elseggeltek. Időnként némely szereplő idegelvonón végezte, vagy még most is keresik a holttestét, oszt jóccaka. Pár címlapot eladtak velük , javarészt mesterségesen generált kamuhírrel, pedig mind azt hitte majd alapost befut, sztár lesz belőle, " csoki, virág, satöbbi" . Aztán persze ezek az agyatlanok és nevetlenek lecsengtek. Egyetlen kivétel Majka, akit felkapott a média, és voltaképp ez a sors- és sorszéli nép egyszerű gyermeke előkaparta magából a... ö.. tehetséget. " Egy cigi ketten felesbe, Éva vermut a kezembe " sejj, fless. https://www.youtube.com/watch?v=WfDdGWfVu0E

Josephine Baker meglehetősen fordulatos életének azon részét emelem ki, amely annak ékköve, hogy igenis tudnak békében élni együtt a különféle származású, kultúrájú, vallású emberek. Josephine Bakernek nem lehetett saját gyermeke, így a világ számtalan pontjáról fogadott örökbe, s lett édesanyja az apróságoknak. Ők a Szivárvány-törzs,  a francia Marianne, Noël és Jean-Claude, a marokkói Stellina, a koreai Janot, a japán Akio, a kolumbiai Luis, a finn Jari, az izraeli Moïse, az algír Brahim, az elefántcsontparti Koffi és a venezuelai Mara. https://wmn.hu/kult/32937-hogy-lehet-valaki-egyszerre-ennyi-minden-110-eve-szuletett-a-szazadelo-angelina-jolie-ja-josephine-baker

Ma, az új esztendő indításaként  bemegyünk a városba nézgelődni, ténferegni, csak úgy, mikor már kibulizta magát a körút, a tér, a maskarákat bágyadtan pakolja arrébb a szél, a bódék nyüzsgése nyugalmat lel, a forralt boros, burgonyaszirmos illat talajt ért. És egy örök érvényű vers  Garai Gábortól: Bizalom S ha százszor is becsapnak, és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, és ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítnek, és elátkozom már, hogy megszülettem, s ha csak a bosszút hizlalja a hála híveimben, s ha rágalom kerít be,- akkor se mondom, hogy nem érdemes! Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben, akkor se mondom, hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az élet. De csöndes szóval, eltűnődve mondom: bizalmam...