Eklektikus Hipotalamusz

Ma ruhaadományt vittünk egy olyan alapítványnak(-  hoz) , akik kint, a legnehezebb terepen segítik a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek ( és felnőttek) életét. Minden tisztelet azoknak, akik tesznek, cselekednek, példát mutatnak ott, ahol a kilátástalanság szedálja az embereket. És lassan már ott tartunk ebben snájdigan dübörgő országban, hogy a civil társadalom az, amelyik megmozdul és olyan feladatokat lát el, vállal magára, ami alapjaiban össztársadalmi kötelesség lenne. Persze ehhez pont azt kéne beismerni, hogy messze nem mennek jól a dolgok, az ország szekere megfeneklett a dágványban. Egyre több a leszakadó, soha nem látott mértékben szegényedünk. Mégis, valami remény, hogy nincs veszve a világ.... mert... ( valahol olvastam) a világot tíz igaz ember menti meg.  És mindig lesz tíz igaz ember.

Ilyenre mondja szofisztikáltan az ember: baszott nagy giccs. Az a szépelgő budiajtó, amelyik rozsdát nyikorogva azt képzeli magáról, hogy intermezzo Meissenben. Mindez egy köhöm... költő, író , szerkesztő, meg a kisfaszom derbent tankhajóról jut eszembe, aki belenyekeregi az éterbe, hogy nálánál nagyobb tehetség künt, alant, fent és lennen senemnincsen. És persze a többiek, a mások, az elismertek, a művészet színe - java hozzá képest a fasorban sincs, és kivétel nélkül rá irigy mind. Mindeközben ontja magából a .... bizonyítékokat. Holdacskás pálmafácskát, havacskás mólócskát, kínrímekben abált verseket. A hangulat olyan, mint valamék aluljáró vastaghangú árusai közt poshadó vacak-kacat, üvöltve kánkánozó plasztik télapó. Bingyiri és ingyiri. Soha nem ismerne magára, akinek szólt vala. Jessz.

Pompázatos tunkolós húsokhoz és sajtokhoz a csatni ( művésznevén : chutney) . Ez a lekvárra hajazó, ámde mégis sokkal pikánsabb gyümölcs ( esetleg  zöldség ) kombó lelke a rafinált fűszerezésben leledzik. Egészen pazar az édes, a savanykás és az erős ízvilág harmonikus elegye. Külön erénye, hogy akár karácsonyi meglepetésnek is kitűnő, az üvegeket ötletesen fel lehet dekorálni, és igazán egyedi, saját készítésű lesz az ajándék. Nálunk egyelőre dizájnmentesen vár a sorára a szilvacsatni ( ringlóból, mert mostanság már lefutott a szilvaszezon) , s a továbbiakban feltétlenül elkészül a mangós változat is.

Két nagyszerű művész parádés előadásában:

Dicsérni érkeztem és kritikusan távoztam. E kettősség dobog végig a gondolatokon, mert részint nagyon... másrészt meg kevésbé. Képtelen vagyok rájönni, hogy hol és mi az, ami miatt mégsem lett belőle felső fok. Pedig Bán János neve önmagában is garancia a színészi teljesítményre, a színpad kihelyezett tagozata egy valódi ( már-már békebeli) borbélyüzlet telitalálat, a kint és bent egyidőben zajló eseménye pazar ( az arra járók arca, reakciója nem kevés vidám pillanatot okoz) , ergo minden együtt van és klappol. Ám ama valami mégis hibádzik. És hiába molyoválok, nem tudok rájönni, hogy mi. A szakavatott elemzés ímhol: http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4914/a-borbely-katona-jozsef-szinhaz-mozgo-haz-alapitvany-orlai-produkcios-iroda-termeszetes-veszek-kollektiva/

Szily írásai biza bejönnek, mert úgy  tud behúzni egy tockost, hogy persze röhögünk, hisz a humora az tényleg nagyot csattan. Teljes mértékben igaza van ebben az elgagyisodó karácsonyi hercehurcában, s mégis... kimegyünk forralt bort hörbölni, beleszippantani az autentikus hangulatba. Csikidám. " Majd megtekintettem az embernél is nagyobb betűkből kirakott BUDAPEST felirat előtt fotózkodó homloklebenynélkülieket, mire szinte magától tört elő a torkomból a második versszak " https://444.hu/2017/11/10/a-tiz-dolog-amit-a-visszatero-jezus-krisztus-eloszor-fog-elpusztitani-a-voromarty-teri-karacsonyi-vasarban

Amikor a kritikusok is benézik az előadást. Vidám pillanatok a Vígszínházban, ahol szemezgetnek a vitriolos kritikák közt.

Mert szezonja van és mert tényleg szuper. Általában a sütőtököt megsütjük ( mint a neve is utal rá) , ám feltétlenül érdemes a krémlevest is kipróbálni. A fűszerek ( például a gyömbér és szerecsendió) adják hozzá azt a pazar pluszt, amitől a konyhában ismét egy különlegességgel rukkolhatunk elő. Hogy rágcsálni is lehessen, mehet a tetejére mindenféle pirított mag.

Azon mélázom, hogy vajh' kinek mit jelent az eklektika.... Jó esetben különféle korok és stílusok harmonikussá simult elegye, rosszabb esetben a retinaszaggató káosz. A lakberendezési önkifejező között ( bevallottan) a legnehezebben megugorható léc. Mert tényleg fejlett ízlés, szépérzék és ötletarzenál szükségeltetik hozzá. Valami olyan plusz, ami messze túlmutat a sablonokon, a leharcolt mankókon. S talántán ez vonatkozik minden egyébre is. Életvitelre, érdeklődési körre, értékrendre, főzésre, írásra, vagyis valaminő bevállalásra.

Elkezdődött az a lassan belopakodó karácsonyi hangulat. Ilyenkor a legtöbb ember már gondolatban megtervezi, hogy milyen lesz az idei fa, teríték, menü, s egyáltalában az ünnepi ékesség. Bevallom, nekem a sok-sok irányzat mellett az egyik legkedvesebb az északi, skandináv puritánság. Természetessége, felesleges sallangoktól mentessége, emberközelisége elvitathatatlan érdeme.