#micsu#
Mert tényleg nem lehet szó nélkül elmenni a " micsu" botrány mellett.
Sokkal többről van szó, semmint egyedi és egyszeri esetről, a szálak végtelen mélyre nyúlnak. Az első, aki felvállalta és hangot adott ennek az egésznek, az gyakorlatilag kinyitotta az a kútmély bugyrot, ami eleddig a titkos félhomályban erodálta a lelket.
Sorra dőlnek ki a hullák a szekrényből, így-úgy de majd mindenki érintett.
Évek, évtizedek szennye-mocska úszik a felszínen és végre ( remélem) elkezdődik az a valami, ami visszatartó erő talán, már nem lehet csak úgy felkínálni a szereposztó sliccet.
Nem hermetikusan a színházi berkek érintettek, hanem gyakorlatilag tokkal és vonóval minden és mindenki, munkahelyek, vallási szekciók, intézmények, intézetek, gyermekkortól a felnőttkorig bezárólag.
Férfiak, nők, kicsik és nagyok az elszenvedők.
Mert mindig volt, van, lesz(?) olyan, aki lájtosan, vagy durván, de utal arra, hogy ha megteszed, akkor... fele királyság meg flexibilis mézesmadzag a juss.
És lesznek, akik így jutnak előre, és lesznek, akik a beledöglős önerőt választják inkább.
És lesznek, akik hatalmi mámorban úszva aláznak, visszaélnek, és lesznek, akik " sziszegve sem szolgálnak" .
A helyzet mégis több mint vegyes.
Mert mi van akkor, ha most a sikereseken is ott a billog, hogy ő is nyilván...akkor és lazán belement a balrakanyarba?
Mert mi van akkor, ha bosszúszomjas a rágalom és lemoshatatlan? Ha így vesz revanst a tehetségtelen ázalag és kreál egy rüsztig sztorit?
Ki ítél és teszi mérlegre az igazságot?
Mert bármelyik ujjam harapom, mind egyformán fáj.
Micsu kétségek közt.
Sokkal többről van szó, semmint egyedi és egyszeri esetről, a szálak végtelen mélyre nyúlnak. Az első, aki felvállalta és hangot adott ennek az egésznek, az gyakorlatilag kinyitotta az a kútmély bugyrot, ami eleddig a titkos félhomályban erodálta a lelket.
Sorra dőlnek ki a hullák a szekrényből, így-úgy de majd mindenki érintett.
Évek, évtizedek szennye-mocska úszik a felszínen és végre ( remélem) elkezdődik az a valami, ami visszatartó erő talán, már nem lehet csak úgy felkínálni a szereposztó sliccet.
Nem hermetikusan a színházi berkek érintettek, hanem gyakorlatilag tokkal és vonóval minden és mindenki, munkahelyek, vallási szekciók, intézmények, intézetek, gyermekkortól a felnőttkorig bezárólag.
Férfiak, nők, kicsik és nagyok az elszenvedők.
Mert mindig volt, van, lesz(?) olyan, aki lájtosan, vagy durván, de utal arra, hogy ha megteszed, akkor... fele királyság meg flexibilis mézesmadzag a juss.
És lesznek, akik így jutnak előre, és lesznek, akik a beledöglős önerőt választják inkább.
És lesznek, akik hatalmi mámorban úszva aláznak, visszaélnek, és lesznek, akik " sziszegve sem szolgálnak" .
A helyzet mégis több mint vegyes.
Mert mi van akkor, ha most a sikereseken is ott a billog, hogy ő is nyilván...akkor és lazán belement a balrakanyarba?
Mert mi van akkor, ha bosszúszomjas a rágalom és lemoshatatlan? Ha így vesz revanst a tehetségtelen ázalag és kreál egy rüsztig sztorit?
Ki ítél és teszi mérlegre az igazságot?
Mert bármelyik ujjam harapom, mind egyformán fáj.
Micsu kétségek közt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése