A Nap épp a reggelt karistolta, a neonlámpák félálomban pislogtak, bágyadt üvegablakokról cikázott a pirkadat szerteszét. Néha törte meg a csendet a villamos cserregése, pedig a környék több, mint autentikus. Fésületlen életek gyűlnek itt össze, a konfliktusok hangos elrendezése, a rafkós kuncsorgás és a szemérmes esdeklés furcsa elegye teljesen szokványos. Ide szervezik a legnagyobb ételosztást, végtelen sora a kilátástalanság felé kanyarodik, majd csapódik bele a reménykedésbe.
Fura szerzet dühöng és motyog, imbolyog tűsarkakon, fojtott garathangján ömlik a cifra káromkodás. És sűrűn tekinget hátra a miniszoknyájára. Vézna combjain csurog le a szar. Szerencsétlenen látszik, hogy nem klappol elméje, ráadásul most a teste is cserbenhagyta.
Nem tudni mi történt... kihasználták, majd elhajították az éjszaka után, vagy vakon bolyong és keresi egykori önmagát.
A tér csak suttogja titkait.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése