BPD - a lelki guillotine

Ismét egy közel sem ritka személyiségzavar, ami mint mindig, magát a beteget és környezetét is egyaránt taccsra vágja.
A BPD egyfajta ötvözete a nárcisztikusnak, a bipolárisnak, a skizofrénnek és a pszichopatának - vagy legalábbis sok az átfedés.
 Számtalan tünete közül jellemző a szélsőséges, teljesen kontrollját vesztett indulat, ami részint önmaga ellen irányul, másrészt az aktuális társra, barátra, családtagra, kollégára, ismerősre ( gyakorlatilag bárkire ) . Cikázik az imádat és gyűlölség végletein, van úgy, hogy órákon belül éli meg mindkettőt, történetesen ugyanazon emberrel kapcsolatban.
Instabil, labilis, kiszámíthatatlan.
Nem tudja eldönteni valójában ki ő, énképe, identitása nincs. Változatos maskarában próbálja ki - és megtalálni önmagát hasztalan.
Belső üressége felőrli, ennek kompenzálására nagyjeleneteket, drámacunamit rendez, például falhoz veri magát és a keze ügyébe akadó tárgyakat.  Pusztító haragja üt- vág amit csak ér.
Érzelmi hullámvasútja taszajtja mértéktelen falásba,vásárlásba, ivásba, bolti lopásba,  felelőtlen szexuális kapcsolatokba.
Félelme, hogy nem szeretik, elhagyják, folyamatos depresszióban és mániásságban csúcsosodik ki. Bosszúálló, vélt sérelmeit agresszíven megtorló, eszközökben és kivitelezésben nem válogató, gátlást nem ismerő.
Viselkedése kaotikus állapotokat teremt maga körül, bedönti a kapaszkodókat, haragban és háborúban áll a világgal.
Betegesen partnerfüggő, azzal együtt, hogy képtelen együtt élni hosszabb távon bárkivel, illetve vele mindez lehetetlen vállalkozás.
A végkifejlet oda vezet, hogy munkahelyéről elbocsátják, kapcsolatai megszűnnek, s ismét az annyira rettegett magányosság, üresség veszi körül.
Nem gyógyítható betegség, ámbáron némi orvosi segedelemmel hellyel-közzel kordában tartható.
Nem meglepő módon kialakulásában a már sokat emlegetett eredő, a gyermekkori trauma szerepel okként.  Javarészt nők az érintettek e betegségben.
A lélek bugyrai bizony kútmélyek.