Bóbiskolva percegi

Megül a városon, lustán, lomhán terül padon, ablakon, halk porral szitálja kő, beton, a levegő lélegzetét visszafojtva keres árnyat hasztalan, aléltan kornyad a zöld, az utca tüdeje szárazan kong.
Kiütéssel győz az épp beköszönő augusztus.
Minden erejét beleadva nyomja, tolja, teríti szét magát a hőség.
Szédelegve jár a nyár, bóbiskolva percegi az időt, tompa neszezését szerteszét borítja.
A Nap beleizzik a horizontba.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Banánszoknyát izibe

Ironikus horoszkóp