Virslicunami

Zárójel - egy irodalmi pályázat többezresen tömeges jelentkezésére készüle el - bezárva.


Tulajdonképpen a virslisaláta a legjobb ötletnek tűnt, hamar elkészülő, túl sokat nem vacakoló egyfogás, aztán a többit majd még megálmodja hozzá. A vendégsereg inkább beszélgetni jön el, mélázni, vitázni, megváltani a világot.  A világ természetesen öntörvényű, mégsem zökken ki, de azért belevágnak juszt is.
Régi szövetségesek ők, afféle széles skálán mozgó amplitúdó.
Tibor depresszív fotós és újrahasznosító alternatív képzőművész, alkotásai nem kis meghökkenést keltenek, időnként súrolják a botrányokozás alsó- felső határát , Zsolt piszok ütős költő , a létezés téziseit fejtegetvén,  ám éjjelente játszótereket felügyel és ilyenkor bontakozik ki benne a vezérgondolat,  Zsófi romkocsmában pultozik, s ha túlpörög, akkor antiszociális becsípődése lesz, percekig mélázva duzzog a puffon, Feri, aki voltaképp Fruzsi, minden utcán ténfergő kisállatot megment, de előtte elbeszélget a fejükkel, Vanda pediglen hol itt, hol ott tűnik fel, mint szociális érzékenységgel megáldott soha nem adjuk fel.
A csapat finoman szólván is szivárványos tobzódás, legalább annyi a közös pont, mint amennyi a más dimenzióban elhelyezkedő metszésvonal.
Vanda hazafelé beugrott a közértbe, ahol  kisebb tanakodás után sikerült dűlőre jutnia a melyikből kér két kilót virsliválasztéknál, és grátisz kikapott egy hamvas, felettébb újdonsült tanulókislányt, aki nagy komótosan félbehajtogatta mind a húsz párat, majd szorosan becsomagolta. Hm... rögvest megállapította, hogy elég helytakarékos formára hajaz, meg olyan pufók dizájnosra.  Mivel vásárolt hozzá ezt-azt, így kézben vitte a csomagot, ha már ennyit dolgozott vele az eladó.
Elcehelte a  villamosmegállóig, ahol egyszer csak, minden átmenet nélkül, teljesen váratlanul fellázadtak a virslik. Mint valami gumilövedék, szanaszét dobálták és hasravetették magukat. Pontosan húszan terültek el az utca kövén fedezékbe vonultan. Csata utáni állapot a látvány.   A járgányra várakozók a döbbenet okozta másodpercek után készségesen segítettek felnyalábolni a virslisasátának indult, de ez lett belőle beazonosíthatatlan hadsereget. Mivel Vanda alatt nem nyílt meg a bitumen, sem a színpadi süllyesztő,  így elnevette magát.  A begyűjtött, minden ízében poros, szöszmöszös romokat behajította a kukába.
Fogalmam sincs, mi lesz a mai beszélgetésaláfestő rágicsa. - itt kérdőn nézett az útvonaltáblára, de az némaságba burkolózott.
Estére szállingózott a baráti kisszínes. Tibor, kezében rozsdás sajtreszelővel állított be, amit lomtalanításkor talált, állítólag forgó akt lesz belőle, Zsolt élményekkel és ihlettel megpakolva érkezett, tematikus versfűzér az elképzelés, Zsófit leharcolták a vendégek és épp kedvenc gondolkodó puffja felé vette az irányt, Fruzsiferi teljesen véletlenül gazdátlan teknősbékát lelt és örökbefogadót keres, Vanda pedig ruhaosztásban szervezkedett.
A következő a feladat! - kurjantotta el magát a házigazda.  Mindenki betámadja a hűtőszekrényt és amit talál alapon kiéli kreativitását.
Olyan nagyon nem hökkent meg senki, vagy csak úgy csinált.
Elsőbben Tibor kezdte el farigcsálni a sárgarépákat, majd társult hozzá karalábéval  Ferifruzsi, Zsófi addig nyaggatta Zsoltot, hogy van egy állati jó netről letöltött mártogatóskréme, amit nem volt ideje kipróbálni, de majd most alapon itt az alkalom, hogy Vanda az egészen csak pillogott.
Találtak a spájzban ( két szilvalekvár közt megbúvó ) zacskós sóspálcikát és szépen öblös tálkákba helyezték a zöldeket, tunkolósakat, krémeket.  Határozottan guszta, mutatós lett a térplasztika.
Tibor szerint a rozsdás sajtreszelő indította be a fantáziát, Zsolt viszont a rímekre esküszik, Zsófi véleménye értelmében viszont nincs jobb agyzsibbasztó a vendéglátásnál, Ferifruzsi az élővilág harmóniájáig vezet vissza mindent, Vanda ellenben megállapított, hogy cefet ügyesek voltak és pont.
Ekkor jött fel az alsó szomszéd kezében egy leguánnal, váltig állítva, hogy innét mászott le.
Na ki kezdte el babusgatni? Ki kezdett el prüntyögni neki?
Na ki?