Ha
A Stiller,
a Kriszta,
a Stiller Kriszta.
A kortárs magyar költészet olyan etalonja, aki mindent kíméletlenül kimond, nevén nevez, gátlástalan őszinteségével provokál, miközben hiperérzékenysége ott sikít a sorokon.
Nehéz választani egyet, mert bármelyik ujjam harapom, mind ugyanúgy fáj.a Kriszta,
a Stiller Kriszta.
A kortárs magyar költészet olyan etalonja, aki mindent kíméletlenül kimond, nevén nevez, gátlástalan őszinteségével provokál, miközben hiperérzékenysége ott sikít a sorokon.
Néhány mosoly felett már penészes máz van.
Zöld, mint a szemed egy zsidó kávéházban.
Rögzíti az arcom, régitől az újig,
míg egy másik test is árnyékomba bújik.
Szúrja át a mellünk lámpaívek kése:
két megpattant szívnek úgy sincs lüktetése.
Nem folyik itt semmi, kár is tovább várni,
de közöttünk a csend mégis félpohárnyi.
Keskeny lett az utca, mint az isten ajka.
Jár még a villamos, de senki sincsen rajta.
Szélben ázó testtel állok kint a hóban,
pedig a zsebemben használt kulcscsomó van.
Acetonos csókom könnyű, téli pára,
hogy zúzmarát marjak minden lábnyomára.
HaZöld, mint a szemed egy zsidó kávéházban.
Rögzíti az arcom, régitől az újig,
míg egy másik test is árnyékomba bújik.
Szúrja át a mellünk lámpaívek kése:
két megpattant szívnek úgy sincs lüktetése.
Nem folyik itt semmi, kár is tovább várni,
de közöttünk a csend mégis félpohárnyi.
Keskeny lett az utca, mint az isten ajka.
Jár még a villamos, de senki sincsen rajta.
Szélben ázó testtel állok kint a hóban,
pedig a zsebemben használt kulcscsomó van.
Acetonos csókom könnyű, téli pára,
hogy zúzmarát marjak minden lábnyomára.
Néhány mosoly felett már penészes máz van.
Zöld, mint a szemed egy zsidó kávéházban.
Rögzíti az arcom, régitől az újig,
míg egy másik test is árnyékomba bújik.
Szúrja át a mellünk lámpaívek kése:
két megpattant szívnek úgy sincs lüktetése.
Nem folyik itt semmi, kár is tovább várni,
de közöttünk a csend mégis félpohárnyi.
Keskeny lett az utca, mint az isten ajka.
Jár még a villamos, de senki sincsen rajta.
Szélben ázó testtel állok kint a hóban,
pedig a zsebemben használt kulcscsomó van.
Acetonos csókom könnyű, téli pára,
hogy zúzmarát marjak minden lábnyomára.
Néhány mosoly felett már penészes máz van. Zöld, mint a szemed egy zsidó kávéházban.
Rögzíti az arcom, régitől az újig,
míg egy másik test is árnyékomba bújik.
Szúrja át a mellünk lámpaívek kése:
két megpattant szívnek úgy sincs lüktetése.
Nem folyik itt semmi, kár is tovább várni,
de közöttünk a csend mégis félpohárnyi.
Keskeny lett az utca, mint az isten ajka.
Jár még a villamos, de senki sincsen rajta.
Szélben ázó testtel állok kint a hóban,
pedig a zsebemben használt kulcscsomó van.
Acetonos csókom könnyű, téli pára,
hogy zúzmarát marjak minden lábnyomára.
Zöld, mint a szemed egy zsidó kávéházban.
Rögzíti az arcom, régitől az újig,
míg egy másik test is árnyékomba bújik.
Szúrja át a mellünk lámpaívek kése:
két megpattant szívnek úgy sincs lüktetése.
Nem folyik itt semmi, kár is tovább várni,
de közöttünk a csend mégis félpohárnyi.
Keskeny lett az utca, mint az isten ajka.
Jár még a villamos, de senki sincsen rajta.
Szélben ázó testtel állok kint a hóban,
pedig a zsebemben használt kulcscsomó van.
Acetonos csókom könnyű, téli pára,
hogy zúzmarát marjak minden lábnyomára.
Néhány mosoly felett már penészes máz van.
Zöld, mint a szemed egy zsidó kávéházban.
Rögzíti az arcom, régitől az újig,
míg egy másik test is árnyékomba bújik.
Szúrja át a mellünk lámpaívek kése:
két megpattant szívnek úgy sincs lüktetése.
Nem folyik itt semmi, kár is tovább várni,
de közöttünk a csend mégis félpohárnyi.
Keskeny lett az utca, mint az isten ajka.
Jár még a villamos, de senki sincsen rajta.
Szélben ázó testtel állok kint a hóban,
pedig a zsebemben használt kulcscsomó van.
Acetonos csókom könnyű, téli pára,
hogy zúzmarát marjak minden lábnyomára.
Zöld, mint a szemed egy zsidó kávéházban.
Rögzíti az arcom, régitől az újig,
míg egy másik test is árnyékomba bújik.
Szúrja át a mellünk lámpaívek kése:
két megpattant szívnek úgy sincs lüktetése.
Nem folyik itt semmi, kár is tovább várni,
de közöttünk a csend mégis félpohárnyi.
Keskeny lett az utca, mint az isten ajka.
Jár még a villamos, de senki sincsen rajta.
Szélben ázó testtel állok kint a hóban,
pedig a zsebemben használt kulcscsomó van.
Acetonos csókom könnyű, téli pára,
hogy zúzmarát marjak minden lábnyomára.
Néhány mosoly felett már penészes máz van.
Zöld, mint a szemed egy zsidó kávéházban.
Rögzíti az arcom, régitől az újig,
míg egy másik test is árnyékomba bújik.
Szúrja át a mellünk lámpaívek kése:
két megpattant szívnek úgy sincs lüktetése.
Nem folyik itt semmi, kár is tovább várni,
de közöttünk a csend mégis félpohárnyi.
Keskeny lett az utca, mint az isten ajka.
Jár még a villamos, de senki sincsen rajta.
Szélben ázó testtel állok kint a hóban,
pedig a zsebemben használt kulcscsomó van.
Acetonos csókom könnyű, téli pára,
hogy zúzmarát marjak minden lábnyomára.
Zöld, mint a szemed egy zsidó kávéházban.
Rögzíti az arcom, régitől az újig,
míg egy másik test is árnyékomba bújik.
Szúrja át a mellünk lámpaívek kése:
két megpattant szívnek úgy sincs lüktetése.
Nem folyik itt semmi, kár is tovább várni,
de közöttünk a csend mégis félpohárnyi.
Keskeny lett az utca, mint az isten ajka.
Jár még a villamos, de senki sincsen rajta.
Szélben ázó testtel állok kint a hóban,
pedig a zsebemben használt kulcscsomó van.
Acetonos csókom könnyű, téli pára,
hogy zúzmarát marjak minden lábnyomára.
Koszi a megosztast, de azert megjegyeznem, hogy sem az oszinteseg, sem a provokacio nem volt szandekomban, hipererzekeny meg vegkepp nem vagyok. :) Poenbol szuletett ez a kotet, azert irtam alneven, pontosabban irtuk, mert ket ember produktuma. Szoval a Stiller Kriszta nem egy etalon, mert a karakter csak egy darab kotetre jott letre, folytatas sem lesz ezen a neven. :)
VálaszTörlésMessziről kanyarodván az ok és az indok.
VálaszTörlésA blogolásban az a jó, hogy majdnem tét nélküli az önkifejezés, kilőni az éterbe azokat a gondolatokat, érzéseket és szépségeket, mely a bent szunnyadó tartalom.
És pontosan ez a bent lesz a kint.
Egy szelete annak az embernek, aki írja, vezeti, szemezget.
A válogatás elfogult ( szubjektív), önnön értékrend menti.
Jelesül a vers is eljut -tól-ig, hatott a szerzőre és a befogadóra.
És az álnév egyébiránt mindennek a csimborasszója, ahol a másik arcban is megcsillan az eredeti vonása.
Szóval köszönet a sorokért.