Ma ruhaadományt vittünk egy olyan alapítványnak(- hoz) , akik kint, a legnehezebb terepen segítik a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek ( és felnőttek) életét. Minden tisztelet azoknak, akik tesznek, cselekednek, példát mutatnak ott, ahol a kilátástalanság szedálja az embereket. És lassan már ott tartunk ebben snájdigan dübörgő országban, hogy a civil társadalom az, amelyik megmozdul és olyan feladatokat lát el, vállal magára, ami alapjaiban össztársadalmi kötelesség lenne. Persze ehhez pont azt kéne beismerni, hogy messze nem mennek jól a dolgok, az ország szekere megfeneklett a dágványban. Egyre több a leszakadó, soha nem látott mértékben szegényedünk. Mégis, valami remény, hogy nincs veszve a világ.... mert... ( valahol olvastam) a világot tíz igaz ember menti meg. És mindig lesz tíz igaz ember.